Loading...
Reicher Gellért Kedves Gellért!
Te sem voltál a szavak embere, és most mi is csak keressük a szavakat, hogy több száz ember – táncosok, zenészek, műszakosok – nevében, akik veled együtt dolgoztak a Szőttesben az elmúlt ötven év alatt, miként is búcsúzzunk Tőled. Azt mondják, hogy az ember addig él, amig tetteiről, a vele kapcsolatos emlékekről mások beszélnek...
Mikor megtudtuk, hogy meghaltál, összejöttünk és fontosnak éreztük, hogy rólad beszélgessünk. Mindenkinek volt egy-egy személyes, meghatározó emléke rólad.
Amit Te a Szőttesben tettél, az több mint elhivatottság, az példaértekű mindenki számára. Csendben végezted a munkád minden feltűnés nélkül – azonosulva a mindenkori csapattal, a mindenkori Szőttessel.
A fellépések után bármilyen jól éreztük magunkat, mindig tudtad, mikor jött el a pillanat, amikor haza kell indulni. Most úgy tűnik, egyedül kellett hogy elindulj utadra.
Drága Papa!
Most már éled, mit a földön hittél, minden megváltozott számodra és számunkra is - kivéve a szeretet, mert a szeretet égen és földön ugyanaz! Ez a szeretet óvjon, védjen és vezessen utadon! Nyugodj békében!

Pozsonypüspöki temetője, 2019. április 24., 15.00